Beszélgettem mostanában néhány emberrel a bevezetendő tandíj kapcsán, és szinte mindenki elutasítólag nyilatkozott. Furcsálták, hogy én magam egyetértek vele, persze csak amolyan közgazdász látásmóddal támogatom a dolgot és nem csak önmagában a tandíj bevezetését! Sok más fontos lépés szükséges a jelenlegi pazarló rendszer felszámolásához! Mikor azt mondom, hogy a jelenlegi rendszer éppen a gazdagokat támogatja, azt mondják, hogy lehet, de a szegényeknek is ad esélyt, és a tandíj éppen ezt veszi el tőlük. Hát ezzel a tézissel szemben már általában nincs időm a következőket kifejteni:
A jelen helyzet az, hogy lakosság 1/3-a átlagon felüli jövedelemmel rendelkezik, nagyon optimistán számítva 1/3-a átlagos, és sajnos 1/4-e átlag alatti jövedelemből kénytelen megélni. Szerintem az utóbbi réteghez tartozók jelenleg is csak korlátozottan tudják igénybevenni a felsőoktatást, hiszen mindenki tudja, hogy az ma sincs ingyen! Ha mást nem is veszünk figyelembe, a gyermeket iskolába járatni mondjuk 18 évig, az nem kis dolog. Nagy részük éppen emiatt ma sem vesz részt az oktatásban, hátrányos helyzetben vannak!
A középrétegből a felsőoktatásban résztvevők közül sokan manapság is fizetnek tandíjat, legalábbis, aki dolgozni is kénytelen a tanulás mellett! (Magamat is ide sorolom, mert fizettem a tandíjat.)
A felsőoktatási szolgáltatás egy szűkös és értékes jószág, amelyhez nem mindenki férhet hozzá! Nem is kell, hiszen akkor elveszik a "diploma ereje", az oktatás minősége csökken, a munkaerőpiacon növekszik az állástalan diplomások száma, sorolhatnánk a káros hatásokat. Sajnos, a mai helyzetre szinte mindegyik rossz jelző illik, mindez rengeteg pénzből fenntartva!
Készítettem egy rövid számítást, hogy látható legyen a tandíj bevezetésének pénzügyi hatása. Feltételezve, hogy 1000 tanuló jelentkezik egyetemre, ebből a korábbi arányok figyelembe vételével 40% a magas jövedelmű rétegből, optimistán számolva 40% a középrétegből, 20% a szegényebb rétegből érkező tanuló. Az egyetem fenntartási költsége 10000 arany, amelyből a fix költség 80%, a maradék a változó költség. A tandíjat úgy határozzuk meg, hogy a tanulók a változó költségeket fizetik meg, esetünkben ez 2 arany fejenként. A szegényebb rétegek támogatása miatt az ő tandíjukat elengedjük. Így befolyó összeg 800*2=1600 arany, amely a költségvetés tetemes része, ebből lehetne a szegényeknek is adni teljes ösztöndíjat.
Hát ezt már támogatásnak lehet nevezni, főleg, ha olyan szakmai képzésre adjuk, amelyet a piac elvár! A képzést így magasabb fokon lehetne művelni, így a minőség is javulna. Ez a jótékony hatás talán a középiskolai képzést is befolyásolhatná, jó lenne visszaadni a szakma-képzés becsületét! Ez talán még többet segítene a hátrányos helyzetűeken, mint a felsőoktatásba való részvételük!
A felsőoktatás költségeit még így sem fizetnék meg teljesen az igénybevevők, hiszen a tandíj csak hozzájárulás! Egyes szakmák képzése, mint pl. orvos, több millió forintba kerül az adófizetőknek, éppen emiatt fájó pazarlás, hogy a frissen végzett orvosok külföldre mennek! Végülis Angliának ingyen lesz egy csomó orvosa, és ez milyen szép dolog, de talán a képzés költségeit is átvállalhatnák. Erre három alternatíva is rendelkezésre áll, vagy fizeti a teljes díjat (emelt tandíj), vagy szerződést köt az állammal 10 éves munkaviszonyra. Fizetheti akár később is az angliai munkabéréből.
Elképzelhető, sőt biztos, hogy a rendszer nem lesz tökéletes, de valamit változtatni kell a jelenlegi helyzeten, mert különben lesz is felsőoktatásunk, meg nem is, mint a népmesében, csak a szegény legény megint nem fog jobban járni!
